Pinczés József: Kiengedted a meleget,beengedted a hideget

Pontosan érkeztél

2013-16

olaj,vászon,50x40cm

(Babazsúr hajvágás előtt/részlet)

Babazsúr hajvágás előtt

2012-16

olaj,vászon,40x30cm

Jó lesz,ha megyek

2013-16

olaj,vászon,40x30cm

Emlék-komposztáló

2013-16

olaj,vászon,50x40cm

Aranykapu

2016

vegyes technika,vászon,40x30cm

Tigrisem alvajár

2012-14

olaj,vászon,130x150 cm

Teofania

2015.

olaj,vászon,130x150cm

(részlet)

Köd egyengetés

2013.

olaj,vászon,60x70cm

Csodás

2015

vegyes technika,vászon,64x64cm

Akár egy membránt, szívem lüktette lecsukott szemeim. Egyenletes ecsetnyél dobogás belülről. Ha megérinthetem, akár morzejeleket is küldhettem volna vissza a mélybe, és tisztábban értelmezem, merről jön az egyre hangosabban totyogó álom, csodás ormányosa. Léptei az ingoványos táj fodros hullámait rezegtették. Forró meleget képzeltem. Szauna izzadtságban lubickolt, s fútatot a könnyek mocsarából kicsit felfrissülvén. Négy tea filter lábai. Kiázott, tiszta nyugalom. Kacsintott, mert érti érintés nélkül is, mi zajlik az álom kapuján átlépve. Megnyugtató lufik körvonalazódtak felette, hogy ne legyen egyedül az alvajáró útján. Talán tiszta levegőt durrogtat ki belőlük reggelenként, a trombitáló ébredés első fellélegzéséhez. Felébredvén a második szintről megérzem a bundás kenyér illatát a konyhából, és csodásan cammogni kezdek az orrom után.

Bárányfarkas

2014

vegyes technika,vászon,70x90cm

Szomjas szürreál

2015.

vegyes technika, vászon,64x64cm

Dali 1935-ben festett égő zsiráfja megszomjazott. Megunta a vészjósló forradalom borzalmainak rajzos jóspózát, és az aktuális rossz jövőkép prófétai mozdulatlanságának lángnyelveit. Kilépett hát a világából eloltani lángoló szomját. Nem tévedett annak idején, de idejét múlttá érlelődött a falon lógva, a lángoló világunkból tekintve rá. Nem az ember képzeli zsiráfnak magát, hanem állat éneink öltenek emberi testet tetteinkben. Lángolnunk kell valamitől mindig. Nem vitás! Öntudatra ébrednek bennünk a különös lények, és saját döntéseik szerint cselekednek. Isten Idejét múlt, de ma is létező állatának, teremtett foltjai, kitikkadtak a bamba nézőinek könnyeitől füstölögvén, a már megszokottá vált nyugtalan tehetetlenségében. Elmúlt belőle a ráhúzott szerepfélelem. A múzeum nem állatkert - gondolta magában. Nyugodtan fogalmazva, a nyugtalanság, már amúgy is szerves részévé vált életünknek. Tudta jól ezt… Vajon mihez kezdünk azzal, ha kilép az emblematikus képéből? Mire mennénk a mindennapi félelmeink nélkül? –morfondírozott. Belénk kódoltatott a félelem, s most az új kódolás apropóján, kilép saját keretei közül. Kis lépés egy zsiráfnak, de … legalább megmenti magát vele, ha mást nem is. Átlépi a vonalat két világ között. Természetesen nem a mindennapjaink képzelt, és valós félelmeinek lángjai felé. Az túl veszélyes volna rá nézve, hisz azt az ember teremtette, és ott maximum állatkertben végezhetné. Arról a vonalról van itt szó, amit néha meglátunk életünk emlékezetes pillanataiban, amin ha átlépünk, érezzük, nincs már visszaút, nincsen tovább. A lángjai kialszanak-e, a vonalon túliba dugva vöröslő fejét, vagy csak azért teszi, mert szégyelli helyettünk magát, s nem akar tovább belőlünk tüzelve állni az örökkévalóság sejtelmes tettei közepette?!... A festést, csak addig folytatom, míg eligazodom a kép mondanivalóján, kérdésein. Még egy zsiráffolt, még egy gőzölgő sárga lazúr, és érzem a perzselt, véres bőr illatát… Érzem, későre jár már mindenre. Párna alá dugom fejemet… Reggel kikanalazom a lágy tojásom folyó sárgáját, és emészteni kezdem az időtlenség, mutató nélküli elnyúló óráját! Tükörbe nézek. Örömmel tapasztalom, nem végtelenedek benne, és bajszom se kunkorodik antennaként. Ellenben rálelek jó pár őszhajszálra a halántékomon. Tudom már, nem az idő múlik, hanem engem festett ilyenné valaki éjszaka, ősz álomba merítvén lángoló fejemet.

Kivül-belől leselkedő

2016.

olaj,vászon,25x20cm

Tigrismacska

2014,

olaj,vászon,70x90cm

Hallottam hogy megjöttél

2013.

vegyes technika,vászon,40x50cm

A kék zsiráfok soha nem jönnek el

2014.

olaj,vászon,65x50cm

Tetthely

2013-16.

olaj,vászon,30x40cm

Melankólia

2012

olaj,vászon,40x35cm

A teremőr álma(befejezetlen)

2016.

olaj,vászon,30x40cm

Már megint későn jöttél haza

2011-12

olaj,vászon,30x40cm

Bolondok napja

2011-13

olaj,vászon,150x130cm

Útvesztő

2016,

olaj,vászon,40x50cm

Munkácsy poros átjárója

2013.

veges technika,60x70cm

Beengedted a hideget

2013-14

olaj,vászon,,100x130cm

Kilégzés

2010-13

olaj,vászon,100x130cm

Wellness a tébolydában

2009-14

vegyes technika, vászon,70x60cm

A készülő Pietá,és az érő Bacchus

2014-15

vegyes technika,vászon,2x20x20cm

Felhőre nőni

2013

olaj,vászon,130x150cm

Zárókép

2015.

olaj,vászon,30x40cm

Pontosan érkeztél

2013-14,

olaj,vászon,45x35cm

A Kis herceget a tatárok földjéről tudósítják

2015

vegyes technika,vászon,120x200cm

Szentivánéji álom

2014-15

vegyes technika, vászon,150x13cm

Behatás

2014

olaj,vászon,150x130cm

Sejtelem

2014.

olaj,vászon,40x40cm

Rejtőzködő David

2014-15

olaj,vászon,55x35cm

Behatás

2014.

olaj,vászon,30x30cm

Rejtőzködő Gotcha

2014.

olaj,vászon,150x130cm

(részlet)

Hős

2015.

olaj,vászon,20x20cm

Kivül-belől leselkedő

2014.

130x100cm

Viktory

2014-15.

olaj,vászon,150x130cm

A bohóc háza

2013.

olaj,vászon,40x30cm

Aranykapu

2015

olaj,vászon,30x40cm

Reálisan nézve idealista a világszemléletem, ami szürrealittás felé hajlik, egyfajta apokaliptikus romantikával fűszerezve. Most egy eklektikus mintájú kígyó sziszeg épp a fülembe: "pszt...pszt, olyan naivan patetikus tudsz lenni, hogy az már szinte minden rapszódián túl tessssssszzzzzzzzzzzzzzz". Egy felébredni, és elaludni egyaránt képtelen, bóbiskoló figyelem létállapotában tengődök. Volt, valós, de legfőképp valótlan sérelmek miatt kihullt ősz hajszálaimon ickázok, egy képzelt sfumatós táj belsejébe, a paradicsom, vagy a pokol felé. Nem tudom, mert nem tudhatom,de árnyékom folyamatos elnyúlásában száradnak a képeim. Nyomokat keresek a vissza találásomhoz lehetőleg tralalázva, akár egy erdei manó, és teszek le nyomokat utam során. Hibákat javítva, és újabbakat elkövetve a szellemem bizonyítására. Folyton bennem kísért, hív, csalogat...valami.

Könnyed nehézséggel jár a nehéz könnyedség...Jó, hogy az igazán fontos dolgaink, nem olyan egyszerűen jönnek, hanem nehézségek árán tárulkozik fel előttünk, s aztán éppoly furmányosan, be is csukja önmaga titokzatos kapuját...Vagy belépünk, hagyva beszippantását, tegyen velünk amire képes, vagy csak kukucskálunk, egyre halkabban tralalázva, míg egészen csend nem lesz. Meg is jegyezzük, vagy csak érzünk, amikor történik mindez?-Ha tudjuk, ha nem...aztán kezdődik újra megint előröl a furcsa tapasztalat birtokában, vagy az érzést kitartva magunkban, az újabb belső rejtett birtokainkba jutásig. Mindenesetre érdekes vendégeskedésben van részünk önmagunkban.

Arra viszont egyértelműen gyúrnom kell még minden szinten "bevándorlásom" során, hogy egyszer valahogyan oda tudjam majd tartani a bizonyítékaim képeit, ahova szökdécselve, majd végül megérkezhetek.

(2012.06.05-i szöveg alapján)

Az élők szigete

2014-15

vegyes technika,vászon,20x25cm

Teofania

2014-15

vegyes technika,vászon, 30x40cm

Hegy formájában jelent meg előtte, a minden nap újragondolt elhatározásai káprázatos eredményeként. Ámuldozva nézte, s duzzadni kezdett izmaiban a küldetéstudat megmagyarázhatatlan ereje. Ott kell hagynia megint mindent, mert szavakba nem tudta megfogalmazni senkinek, akik mellette álltak, támogatták, majd el-elmaradoztak hóbortos álmodozásai elől kitérvén. Bár nem is sokáig próbálta soha megértetni velük a végtelen elképzelését. Vonzotta a megmagyarázhatatlan tovább, és tovább. Úgy féltette a hiányérzet keserűségeitől másokat, amit okozott az elhivatottságával, hogy inkább a lépteit gyorsította a káprázatai felé fordítva legfőbb figyelme. Talán nincs is ennél önzőbb dolog. Bizonyítani akart, lehet messzebb is jutni önmagunktól, másoktól, hogy beleilleszkedhessünk a saját természetünkbe. A hegy ott magaslott előtte havas csúcsaival. Még a nevét sem tudta, pedig sokat hallott már arról. Eltelt a káprázat bérces, végtelen magaslatainak látványával, és már egy kicsit se érezte az eddig megtett útja erőfeszítéseit. Könnyed lett, mint egy szárnyaló madár. Azt érezte, hogy eddig nem is tett semmit valójában. Úgy gondolta, ha megmászná a hegyet, onnan nincs már tovább, és most a derült égből, ott állt előtte a megjelenő csúcs kísértése. Vajon ez a végső feladat, meg kell e küzdenie vele, miért fontos az, minek is neki a csúcson szétnéznie, mit okozhat azoknak, akik szeretik? Tette fel sorjában a buta kérdéseit, és hirtelen meghallotta a nem ismert visszhangzó nevet, amely bezengte a tájat. Teofania,Teofánia...és a hegy csúcsa a lábai elé olvadt ajándékként. Ott állt benne a lefolyó csúcskövébe dermedve alakjával... és nézte a végtelenben visszhangzó újabb hegyeket!

2015-16.

Csúcs felett

2014-15

olaj,vászon, 40x50cm

Mikortia

2015

olaj,vászon,30x40cm

(vázlat)

Vessarya

2015

olaj,vászon,30x50cm

(részlet)

Amitázia

2014-15

vegyes technika,vászon, 30x40cm

Eldolia

2014-15

vegyes technika, vászon,30x40cm

Rozsdás rostélyos,csörgő sisakos lovag lettem.Álmom,festék szememben.Szőrös botom,vászon pajzsom kezemben,a világot védi ellenem.Nem túl mesés a mesém eme része,de legalább az enyém a bolondságom.Nem engedem ragályom,csak láttatni másnak.Óvlak tőlem észrevétlen! Nem ordítom nagy világba,de tova írom történetem zászlóm lobogtatva épp a tavaszi szélben,hogy érdekmentessé kell válnunk az egyetemesség partjainak eléréséhez.

(2015.04.30.)

Aranykapu

2015

vegyes technika,vászon,20x25cm

Placebo táj

2014.

vegyes technika,vászon,20x25cm

A gyáva szigete(átfestett kép)

2014-15

vegyes technika,vászon,20x25cm

Cibellia

2015

vegyes techniika,vászon,20x25cm

Cibellíá védelem alatt álló váróhely. Aki ide jut, az nyugodtan rábízhatja magát gőzölgőn tátongó oszlopfogazata majszolására. Az öböl csak azt fogadja, aki titkon ide vágyott, és csak azt engedi be várójának, aki minden tekintetben megfelel a hely szellemének. Nagyobb csinnadrattákkal ne számoljunk, élvezzük a türelmes várakozás impozáns nyugalmát hasznos merengésekkel töltve. A festői környezet elmélyült önmunkálatokra késztethetnek. Unatkozni lehetetlen. A legkiválóbb szerelemgyerekek fogantak, és cseperedtek fel szigetén. Öblében élő halai szálkamentesek, s az élet páclevétől átitatottan élnek, és imádják táplálni az emberi, türelmes belsőt. Fogyasszuk nyugodt szívvel, akár nyersen is, de előtte ne feledjünk a parton lévő megszámlálhatatlan, csillogó kagylóhéjakkal kacsázni az öböl fodros vizén. Rezgő hullámaival jelezvén az arra érkezőnek a helyes irány meglelésére Cibellíá öble felé.

2015.01.15.

A megkukult háza

2013

olaj,vászon,40x30cm

Benecsella

2015

vegyes technika, vászon,90x100cm

Benecsella érzelmileg túlfűtött művészek zarándokútjának különös állomáshelye. A koncentrált másodpercek itt hosszú napokká lesznek, belefeledkezvén a hullámok morajlásába. Árkádsorainak milliói csipkézik zugait a hatalmas műtermeihez. Nyugalmát a páratlan láthatatlansága adja az ide beutalt művészeknek. Csak a lélekhajóval rendelkező vendégeinek nyílik meg Benecsella féltve őrzött öblének kapuja. Olykor kiállítás rendeződik a két hegyén tátongó csarnokaiban. Ilyenkor vendégseregeket is fogad, s Benecsella megnyitja kapuit az érdeklődők előtt, és beutaló nélkül is megtekinthetővé válik. A csak ekkor látható szivárványhídjának segítségével haladhatnak át a két csarnoka között, felemelő érzést nyújtva az ide látogatókban. Az öbölből fogott óriás halak már több nagyra becsült művészt hozott helyre itt tartózkodása idején. Csontváry, Gulácsy, Böcklin, Exupéry mai napig visszajáró, rendszeresen láthatatlan vendégei Benecsella titokzatos öblének.

2015.01.14. (Kecskemét)