2016. február 18., csütörtök

Kiengedted a meleget,beengedted a hideget

Pontosan érkeztél
2013-16
olaj,vászon,50x40cm





(Babazsúr hajvágás előtt/részlet)




Babazsúr hajvágás előtt
2012-16
olaj,vászon,40x30cm




Jó lesz,ha megyek
2013-16
olaj,vászon,40x30cm



Emlék-komposztáló
2013-16
olaj,vászon,50x40cm






Aranykapu
2016
vegyes technika,vászon,40x30cm





Tigrisem alvajár
2012-14
olaj,vászon,130x150 cm




Teofania
2015.
olaj,vászon,130x150cm


(részlet)

(részlet)




Köd egyengetés
2013.
olaj,vászon,60x70cm





Csodás
2015
vegyes technika,vászon,64x64cm

Akár egy membránt, szívem lüktette lecsukott szemeim. Egyenletes ecsetnyél dobogás belülről. Ha megérinthetem, akár morzejeleket is küldhettem volna vissza a mélybe, és tisztábban értelmezem, merről jön az egyre hangosabban totyogó álom, csodás ormányosa. Léptei az ingoványos táj fodros hullámait rezegtették. Forró meleget képzeltem. Szauna izzadtságban lubickolt, s fútatot a könnyek mocsarából kicsit felfrissülvén. Négy tea filter lábai. Kiázott, tiszta nyugalom. Kacsintott, mert érti érintés nélkül is, mi zajlik az álom kapuján átlépve. Megnyugtató lufik körvonalazódtak felette, hogy ne legyen egyedül az alvajáró útján. Talán tiszta levegőt durrogtat ki belőlük reggelenként, a trombitáló ébredés első fellélegzéséhez. Felébredvén a második szintről megérzem a bundás kenyér illatát a konyhából, és csodásan cammogni kezdek az orrom után.





Bárányfarkas
2014
vegyes technika,vászon,70x90cm




Szomjas szürreál
2015.
vegyes technika, vászon,64x64cm

Dali 1935-ben festett égő zsiráfja megszomjazott. Megunta a vészjósló forradalom borzalmainak rajzos jóspózát, és az aktuális rossz jövőkép prófétai mozdulatlanságának lángnyelveit. Kilépett hát a világából eloltani lángoló szomját. Nem tévedett annak idején, de idejét múlttá érlelődött a falon lógva, a lángoló világunkból tekintve rá. Nem az ember képzeli zsiráfnak magát, hanem állat éneink öltenek emberi testet tetteinkben. Lángolnunk kell valamitől mindig. Nem vitás! Öntudatra ébrednek bennünk a különös lények, és saját döntéseik szerint cselekednek. Isten Idejét múlt, de ma is létező állatának, teremtett foltjai, kitikkadtak a bamba nézőinek könnyeitől füstölögvén, a már megszokottá vált nyugtalan tehetetlenségében. Elmúlt belőle a ráhúzott szerepfélelem. A múzeum nem állatkert - gondolta magában. Nyugodtan fogalmazva, a nyugtalanság, már amúgy is szerves részévé vált életünknek. Tudta jól ezt… Vajon mihez kezdünk azzal, ha kilép az emblematikus képéből? Mire mennénk a mindennapi félelmeink nélkül? –morfondírozott. Belénk kódoltatott a félelem, s most az új kódolás apropóján, kilép saját keretei közül. Kis lépés egy zsiráfnak, de … legalább megmenti magát vele, ha mást nem is. Átlépi a vonalat két világ között. Természetesen nem a mindennapjaink képzelt, és valós félelmeinek lángjai felé. Az túl veszélyes volna rá nézve, hisz azt az ember teremtette, és ott maximum állatkertben végezhetné. Arról a vonalról van itt szó, amit néha meglátunk életünk emlékezetes pillanataiban, amin ha átlépünk, érezzük, nincs már visszaút, nincsen tovább. A lángjai kialszanak-e, a vonalon túliba dugva vöröslő fejét, vagy csak azért teszi, mert szégyelli helyettünk magát, s nem akar tovább belőlünk tüzelve állni az örökkévalóság sejtelmes tettei közepette?!... A festést, csak addig folytatom, míg eligazodom a kép mondanivalóján, kérdésein. Még egy zsiráffolt, még egy gőzölgő sárga lazúr, és érzem a perzselt, véres bőr illatát… Érzem, későre jár már mindenre. Párna alá dugom fejemet… Reggel kikanalazom a lágy tojásom folyó sárgáját, és emészteni kezdem az időtlenség, mutató nélküli elnyúló óráját! Tükörbe nézek. Örömmel tapasztalom, nem végtelenedek benne, és bajszom se kunkorodik antennaként. Ellenben rálelek jó pár őszhajszálra a halántékomon. Tudom már, nem az idő múlik, hanem engem festett ilyenné valaki éjszaka, ősz álomba merítvén lángoló fejemet.




Kivül-belől leselkedő
2016.
olaj,vászon,25x20cm


Tigrismacska
2014,
olaj,vászon,70x90cm




Hallottam hogy megjöttél
2013.
vegyes technika,vászon,40x50cm



A kék zsiráfok soha nem jönnek el
2014.
olaj,vászon,65x50cm




Tetthely
2013-16.
olaj,vászon,30x40cm



Melankólia
2012
olaj,vászon,40x35cm




A teremőr álma(befejezetlen)
2016.
olaj,vászon,30x40cm







Már megint későn jöttél haza
2011-12
olaj,vászon,30x40cm



Bolondok napja
2011-13
olaj,vászon,150x130cm



Útvesztő
2016,
olaj,vászon,40x50cm




Munkácsy poros átjárója
2013.
veges technika,60x70cm



Beengedted a hideget
2013-14
olaj,vászon,,100x130cm



Kilégzés
2010-13
olaj,vászon,100x130cm



Wellness a tébolydában
2009-14
vegyes technika, vászon,70x60cm



A készülő Pietá,és az érő Bacchus
2014-15
vegyes technika,vászon,2x20x20cm



Felhőre nőni
2013
olaj,vászon,130x150cm




Zárókép
2015.
olaj,vászon,30x40cm




Pontosan érkeztél
2013-14,
olaj,vászon,45x35cm




A Kis herceget a tatárok földjéről tudósítják
2015
vegyes technika,vászon,120x200cm




Szentivánéji álom
2014-15
vegyes technika, vászon,150x13cm




Behatás
2014
olaj,vászon,150x130cm




Sejtelem
2014.
olaj,vászon,40x40cm





Rejtőzködő David
2014-15
olaj,vászon,55x35cm




Behatás
2014.
olaj,vászon,30x30cm





Rejtőzködő Gotcha
2014.
olaj,vászon,150x130cm



(részlet)




Hős
2015.
olaj,vászon,20x20cm




Kivül-belől leselkedő
2014.
130x100cm




Viktory
2014-15.
olaj,vászon,150x130cm



A bohóc háza
2013.
olaj,vászon,40x30cm





Aranykapu
2015
olaj,vászon,30x40cm


Reálisan nézve idealista a világszemléletem, ami szürrealittás felé hajlik, egyfajta apokaliptikus romantikával fűszerezve. Most egy eklektikus mintájú kígyó sziszeg épp a fülembe: "pszt...pszt, olyan naivan patetikus tudsz lenni, hogy az már szinte minden rapszódián túl tessssssszzzzzzzzzzzzzzz". Egy felébredni, és elaludni egyaránt képtelen, bóbiskoló figyelem létállapotában tengődök. Volt, valós, de legfőképp valótlan sérelmek miatt kihullt ősz hajszálaimon ickázok, egy képzelt sfumatós táj belsejébe, a paradicsom, vagy a pokol felé. Nem tudom, mert nem tudhatom,de árnyékom folyamatos elnyúlásában száradnak a képeim. Nyomokat keresek a  vissza találásomhoz lehetőleg tralalázva, akár egy erdei manó, és teszek le nyomokat utam során. Hibákat javítva, és újabbakat elkövetve a szellemem bizonyítására. Folyton bennem kísért, hív, csalogat...valami. 
Könnyed nehézséggel jár a nehéz könnyedség...Jó, hogy az igazán fontos dolgaink, nem olyan egyszerűen jönnek, hanem nehézségek árán  tárulkozik fel előttünk, s aztán éppoly furmányosan, be is csukja önmaga titokzatos kapuját...Vagy belépünk, hagyva beszippantását, tegyen velünk amire képes, vagy csak kukucskálunk, egyre halkabban tralalázva, míg egészen csend nem lesz. Meg is jegyezzük, vagy csak érzünk, amikor történik mindez?-Ha tudjuk, ha nem...aztán kezdődik újra megint előröl a furcsa tapasztalat birtokában, vagy az érzést kitartva magunkban, az újabb belső rejtett birtokainkba jutásigMindenesetre érdekes vendégeskedésben van részünk önmagunkban.
Arra viszont  egyértelműen gyúrnom kell még minden szinten "bevándorlásom" során, hogy egyszer valahogyan oda tudjam majd  tartani a bizonyítékaim képeit, ahova szökdécselve, majd végül megérkezhetek.


(2012.06.05-i szöveg alapján)




Az élők szigete
2014-15
vegyes technika,vászon,20x25cm






Teofania
2014-15
vegyes technika,vászon, 30x40cm

Hegy formájában jelent meg előtte, a minden nap újragondolt elhatározásai káprázatos eredményeként. Ámuldozva nézte, s duzzadni kezdett izmaiban a küldetéstudat megmagyarázhatatlan ereje. Ott kell hagynia megint mindent, mert szavakba nem tudta megfogalmazni senkinek, akik mellette álltak, támogatták, majd el-elmaradoztak hóbortos álmodozásai elől kitérvén. Bár nem is sokáig próbálta soha megértetni velük a végtelen elképzelését. Vonzotta a megmagyarázhatatlan tovább, és tovább. Úgy féltette a hiányérzet keserűségeitől másokat, amit okozott az elhivatottságával, hogy inkább a lépteit gyorsította a káprázatai felé fordítva legfőbb figyelme. Talán nincs is ennél önzőbb dolog. Bizonyítani akart, lehet messzebb is jutni önmagunktól, másoktól, hogy beleilleszkedhessünk a saját természetünkbe. A hegy ott magaslott előtte havas csúcsaival. Még a nevét sem tudta, pedig sokat hallott már arról. Eltelt a káprázat bérces, végtelen magaslatainak látványával, és már egy kicsit se érezte az eddig megtett útja erőfeszítéseit. Könnyed lett, mint egy szárnyaló madár. Azt érezte, hogy eddig nem is tett semmit valójában. Úgy gondolta, ha megmászná a hegyet, onnan nincs már tovább, és most a derült égből, ott állt előtte a megjelenő csúcs kísértése. Vajon ez a végső feladat, meg kell e küzdenie vele, miért fontos az, minek is neki a csúcson szétnéznie, mit okozhat azoknak, akik szeretik? Tette fel sorjában a buta kérdéseit, és hirtelen meghallotta a nem ismert visszhangzó nevet, amely bezengte a tájat. Teofania,Teofánia...és a hegy csúcsa a lábai elé olvadt ajándékként. Ott állt benne a lefolyó csúcskövébe dermedve alakjával... és nézte a végtelenben visszhangzó újabb hegyeket!


2015-16.






Csúcs felett
2014-15
olaj,vászon, 40x50cm




Mikortia
2015
olaj,vászon,30x40cm



(vázlat)




Vessarya
2015
olaj,vászon,30x50cm




(részlet)





Amitázia
2014-15
vegyes technika,vászon, 30x40cm




Eldolia
2014-15
vegyes technika, vászon,30x40cm

Rozsdás rostélyos,csörgő sisakos lovag lettem.Álmom,festék szememben.Szőrös botom,vászon pajzsom kezemben,a világot védi ellenem.Nem túl mesés a mesém eme része,de legalább az enyém a bolondságom.Nem engedem ragályom,csak láttatni másnak.Óvlak tőlem észrevétlen! Nem ordítom nagy világba,de tova írom történetem zászlóm lobogtatva épp a tavaszi szélben,hogy érdekmentessé kell válnunk az egyetemesség partjainak eléréséhez.
(2015.04.30.)





Aranykapu
2015
vegyes technika,vászon,20x25cm




Placebo táj
2014.
vegyes technika,vászon,20x25cm




A gyáva szigete(átfestett kép)
2014-15
vegyes technika,vászon,20x25cm




Cibellia
2015
vegyes techniika,vászon,20x25cm

Cibellíá védelem alatt álló váróhely. Aki ide jut, az nyugodtan rábízhatja magát gőzölgőn tátongó oszlopfogazata majszolására. Az öböl csak azt fogadja, aki titkon ide vágyott, és csak azt engedi be várójának, aki minden tekintetben megfelel a hely szellemének. Nagyobb csinnadrattákkal ne számoljunk, élvezzük a türelmes várakozás impozáns nyugalmát hasznos merengésekkel töltve. A festői környezet elmélyült önmunkálatokra késztethetnek. Unatkozni lehetetlen. A legkiválóbb szerelemgyerekek fogantak, és cseperedtek fel szigetén. Öblében élő halai szálkamentesek, s az élet páclevétől átitatottan élnek, és imádják táplálni az emberi, türelmes belsőt. Fogyasszuk nyugodt szívvel, akár nyersen is, de előtte ne feledjünk a parton lévő megszámlálhatatlan, csillogó kagylóhéjakkal kacsázni az öböl fodros vizén. Rezgő hullámaival jelezvén az arra érkezőnek a helyes irány meglelésére Cibellíá öble felé.
2015.01.15.



A megkukult háza
2013
olaj,vászon,40x30cm




Benecsella
2015
vegyes technika, vászon,90x100cm


Benecsella érzelmileg túlfűtött művészek zarándokútjának különös állomáshelye. A koncentrált másodpercek itt hosszú napokká lesznek, belefeledkezvén a hullámok morajlásába. Árkádsorainak milliói csipkézik zugait a hatalmas műtermeihez. Nyugalmát a páratlan láthatatlansága adja az ide beutalt művészeknek. Csak a lélekhajóval rendelkező vendégeinek nyílik meg Benecsella féltve őrzött öblének kapuja. Olykor kiállítás rendeződik a két hegyén tátongó csarnokaiban. Ilyenkor vendégseregeket is fogad, s Benecsella megnyitja kapuit az érdeklődők előtt, és beutaló nélkül is megtekinthetővé válik. A csak ekkor látható szivárványhídjának segítségével haladhatnak át a két csarnoka között, felemelő érzést nyújtva az ide látogatókban. Az öbölből fogott óriás halak már több nagyra becsült művészt hozott helyre itt tartózkodása idején. Csontváry, Gulácsy, Böcklin, Exupéry mai napig visszajáró, rendszeresen láthatatlan vendégei Benecsella titokzatos öblének.
2015.01.14. (Kecskemét)



Böcklin öble
  2014
olaj,vászon,40x40cm




A révész háza
2013
olaj,vászon,40x30cm




Princhesya
2014
olaj,vászon,25x70cm